A viccet félretéve: úgy izgultam végig, hogy itt ültem 3 órán keresztül, még hátradőlni sem mertem a széken, mert nem akartam, hogy elbaszódjon a 66-os szám a mezem hátulján, könyököltem az asztalon a billentyűzet előtt, fejem kb. 30 centire a 22-es monitortól (ki fognak rohadni a szemeim), és ültem itt végig összekulcsolt ujjakkal, meg rágtam a "körmömet" (a körmeim körül a bőrdarabokat).

Nem tudom, mikor izgultam ennyire 3 órán keresztül folyamatosan valami miatt...
Lehet, hogy mégis hiszek Istenben? Sűrűn pillantgattam fel a falon lévő feszületre.

Na, de csak sikerült. Nem szép a 2-3 sem, de azért még mindig szebb, mint a 0-3.